2015. március 9., hétfő

Siettetett gyerekek

A kifejezést: "siettetett gyerekek" David Elkind pszichológus használta elsőként. Elkind már több mint két évtizeddel ezelőtt felfigyelt rá, hogy a gyerekek többször kerülnek olyan helyzetbe, ami nem felel meg életkori sajátosságainak.



Gondozás és nevelés helyett a "fejlesztés" lett a fő csapásirány. Fejleszteni programot lehet, élőlényt nem. Az élőlény akkor fejlődik megfelelően, ha a vele való bánásmódban figyelembe veszik az Ő EGYÉNI és életkori sajátosságait.
Ma mindennek, ami a gyerekkel, a gyerekek körül történik, különleges célja, haszna kell, hogy legyen. Nem játszhat "csak úgy", olyan játékokat hoznak forgalomba, amelyek úgymond fejlesztik a különböző képességeket. A mai óvodáktól, sőt a bölcsődéktől is azt várja el leginkább a fenntartó és a szülők, hogy ott "fejlesszék" a gyerekek különböző képességeit. Háttérbe szorul az ennél sokkal fontosabb szempont, hogy a gyerek jókedvű, kiegyensúlyozott legyen, holott a kisgyermekek fejlődésének ez a legfontosabb feltétele.


Az első életévekben a testi és szellemi fejlődés alapvetően spontán, a világ megismerése, a saját hatékonyság hajtja előre. Egészséges gyermek esetében a kicsi kori fejlődést nem lehet gyorsítani.
A fejlődésnek megvannak a maga szekvenciái, ezeket egyetlen gyerek sem tudja átugrani. Ha lenne csodaszer-ahogy a lelkiismeretlen hirdetők állítják-amitől a gyerekek már óvodás korukban spontán elsajátítanák a számolás és az olvasást, vagy amitől rendkívüli intelligenciára tennének szert, már régen mindenkiből zseni vált volna. A kisgyerek fejlődésének legfontosabb feltétele a szerető környezet és az állandóság az emberi kapcsolatokban.

A gyerekek siettetése ritkán hoz eredményt. Ebben a versenyben az győz, aki kimarad belőle!!!

Vajda Zsuzsanna
pszichológus, egyetemi tanár



David Elkind pszichológus, a Siettetett gyermek és a játék hatalma című könyv szerzője is aggódik, hogy a túl korai tanulás az alapvető fejlődési folyamat rovására megy, ami miatt a gyermeknek számtalan kudarca lesz később. 
“A mentális fejlődést nem lehet siettetni! Ez olyan, mintha egy nő kilenc hónap helyett inkább hat hónap alatt szeretné letudni a terhességet. 
A gyerekek biológiai lények, akik egy bizonyos sebességgel nőnek és fejlődnek. Időre van szükségük, hogy kialakuljanak alapvető készségeik. 
A hat-hét éves kor az, amikor a gyerekek már képesek szabálykövetésre, és ez az ideje az olvasástanulásnak is."


“A szülőknek egyre kevesebb idejük jut a gyerekeikre, és a korai olvasástanítás arra jó csupán, hogy a szülőnek ne legyen akkora bűntudata, amiért nem töltenek annyi időt gyermekeikkel. Pedig ezt az időt inkább beszélgetésre és játékra kellene használni”, véli Elkind professzor. "Nagyon káros, ha egy szülő mindenáron arra törekszik, hogy az ő gyereke mindenkinél jobb legyen. Ez legfeljebb a szülő számára jelenthet elégtételt, a gyermek azonban megsínyli."





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.